Nehéz feldolgozni a stagnálást, főleg, ha az ember tudja, hogy nagyjából jól csinálta a dolgokat. Holnap méretkőzés, remélhetőleg végre újra megindul lefelé a mérleg nyelve. Néhány nappal ezelőtt láttam a tévében egy riportot Vizl Péterrel, akit talán többen ismernek a Nagy Fogyás című műsorból. Shobert Norbi csapatába tartozott, és brutális súlytöbblettől sikerült megszabadulni a műsor ideje alatt (azt hiszem majdnem megnyerte a versenyt). Azóta visszahízott, mint majdnem mindenki a műsorból. Elgondolkodtató, hogy van-e hosszútávon esélye annak, akinek jelentős súlytöbblete van? Még nem kellett ezzel megbirkóznom (bár ott tartanék), de igaz-e, hogy megtartani sokkal nehezebb, mint leadni? Mindenesetre, Péter úgy döntött idén februárban, hogy kés alá fekszik, és egy gyomor bypass műtéttel véglegesen rendezi ezt a problémát. A műtét lényege, hogy rendkívüli módon leszűkítik a gyomrát (ha jól tudom, végérvényesen). Veszprémben végeznek ilyen beavatkozást, a költsége cirka másfél millió forint, mivel a TB nem támogatja. Tehát, februárban vetette magát alá a műtétnek, kb. 180 kg-al, és azóta 110 kiló körüli súlyra tornázta le magát.
Állítólag (én nem olvasom), a Facebookon nagy port kavart az eset a Norbi fun-ok körében. Ha őszinte akarok lenni, én megértem őt. Számomra ilyen jellegű műtét nem lehetséges (mivel a gyomorgyűrű műtétem nem sikerült, nyilvánvaló, hogy ez sem sikerülne), de teljesen el tudom fogadni, hogy ezt az utat választotta. Aki pedig fel van háborodva rajta, hát…vegye fel a cipőjét, próbáljon meg 80 kg. súlytöbblettel élni, egyetlen napot is. Az a véleményem, hogy mindenki próbáljon meg minden – számára adott - lehetséges eszközzel harcolni azért, hogy egészségesebben élhessen, hiszen számunkra már ez a tét, nem pedig az, hogy megcsodálják a szépségünket.
Szóval én küzdök, nekem a Fitwalk és Attila a megoldás, lassan haladok, de próbálom türelemre inteni magam: akkor sem leszek elkeseredve, ha 70 kg-ot fogyok egy évben. Ugyan, dehogy, nagyon boldog leszek. Ezzel nem azt mondom, hogy alacsonyabbra tettem a lécet, csupán azt, hogy a lényeg most küzdeni, túlélni a stagnálós időszakokat és aztán majd meglátjuk mi lesz ¾ év múlva.:)
