Ez az év eddigi életem legnehezebb éve volt. Kudarcok, szeretteim halála, anyagi nyomorúság, létbizonytalanság, családi viszályok, váratlan betegség...minden baj utolért. De azt kell hogy mondjam, ezek a nehézségek fontos tanulságot hordoztak magukkal: ha vannak barátaid, szeretteid, akik melletted állnak, akkor mindig van kiút! Mindent túl lehet élni, és bár közhely, de igaz, hogy ami nem öl meg, az erősebbé tesz.

Már nem félek például annyira a szegénységtől, mint régen, mert tudom, hogy valahogy az istenek mindig megoldják, hogy ki legyen fizetve a fűtés, és hogy a gyerekeimnek meg tudjam adni a legfontosabbakat. És az sem volt baj, ha nem tudtam játékokat venni nekik: a mesekönyvek nálunk a legelnyűhetetlenebb kellékek. Imádom az estéket, amikor fürdés után a kanapéra kucorodunk, hármasban, négyesben, és egymás testének közelségét érezve, összebújva, puszikat adva lapozgatjuk a könyveket. Énekelünk, mutogatunk, mesélünk, mindannyian feloldódunk a történetekben.  Tulajdonképpen minden esténk így telik el, ez adja a biztonságot kis családom számára és számomra is: a folytonos változásban a rituálék biztonsága.

De csodálatos dolgok is történtek velem ebben az évben, ami a legfontosabb, megtanultam küzdeni az ellen, hogy a terheket mázsás súlyok formájában is cipeljem a testemen. Őszinte leszek: ez egyedül nem ment volna. Ha nem ismerem meg Attilát, akkor minden bizonnyal újra abba a zsákutcába futottam volna, mint eddig. Együtt küzdeni sokkal egyszerűbb, mint egyedül. Nagyon sokat segített a folytonos optimizmusa, a kitartása, a lelkesedése, a pozitív életszemlélete, amit mindenáron próbáltam megtanulni és alkalmazni a saját életemben és hétköznapjaiban egyaránt. Az már biztos, hogy nem lesz áprilisig - 80 kg, de - 40 kg már megvan, és remélem, jövő évben, egy újabb év alatt ismét le tudok adni 40 kg-ot. Lényeg, hogy lefelé haladok, lassan ugyan, de biztosan.

A december kilengős volt, sajnos sok süteményt sütöttem, de a szaloncukrok diabetikusak voltak, és mozogni is próbáltam. Mindig lehet egy picit küzdeni, hogy ne legyen akkora a bűnözés.:)
A fitwalk az időjárásra való tekintettel most szünetel, de januártól újra gőzerővel mozogni szeretnék: Attila megtanítja a vibrotréneren a gyakorlatokat, és bérelek egy gépet otthonra, legalábbis az első három hónapra, amíg nem lehet újra kimenni a szabadba. Jövő nyáron pedig vásárolok egy biciklit, illetve kettőt, és a férjemmel és a gyerekekkel túrázni fogunk!:)

Tehát a tervek megvannak, és az elszántság is a megvalósításhoz. Kívánok nektek is erőt, boldogságot az új évre, szeretettel:

Annamari