Kicsit magányos vagyok. Jó lenne tudni, hogy van-e valaki, aki rendszeresen olvassa az
írásaim? Aki esetleg velem együtt halad a céljai felé? Múltkori beírásom egyetlen ember sem lájkolta. Nem hinném, hogy exhibicionista vagyok, de tényleg erőt adna némi támogatás. Szóval segíts nekem kérlek, ha lehet, pár biztató szóval, nagyon jól esne.:)
Az elmúlt néhány napban semmi említésre méltó nem történt. Vasárnap reggel 9-kor, mint két megszállott, Attilával tollasoztunk a Népszigeten, egy elhagyatott gyárépület előtt. Ő 3 óra, én 6 óra alvás után. Borult volt az ég, esőre állt, alig láttam ki a fejemből, de ha valaki fogyni akar, ne finnyáskodjon.:)
Étkezésem kiegyensúlyozott, próbálok napi 2000-2500 kalóriát enni. Mióta megint én vagyok itthon a gyerekekkel, azóta sokkal jobban terhelem magam fizikailag is. Ma este elsétáltam a nagy körre. Férjem megtiltotta, mivel dörgött, villámlott, de persze nem törődtem vele. Nem bírtam megállni, hogy ne a körömet csináljam meg, az óriás megmászandó dombbal. Olyan diadalittas érzés ott állni a tetején, és gyönyörködni a panorámában, hogy az megér minden izzadságot.
Általában este is szoktam enni némi fogyi kenyeret, ezzel-azzal, de ma megrészegülve a sportolástól csak egy kis salátát készítettem. Kígyó uborka, paprika, paradicsom, 2 szelet sonka, natúr joghurttal, pici só, fokhagyma. Fincsi volt.:) Szerdán lesz 2 hónapja, hogy nekiláttunk, mérlegelés!!!:)