Tegnap nagyon rossz élményben részesültem. Eddig úgy tűnt, hogy jövő héten két munkahelyen is elkezdek dolgozni, de az egyiket kénytelen voltam visszamondani, még mielőtt tulajdonképpen elkezdtem volna. (Olyan negatívan álltak hozzá egyes – szerintem könnyen pótolható - hiányosságaimhoz, ráadásul olyan emberek, akikkel régebben évekig együtt dolgoztam, tehát tudják, mire vagyok képes, ami miatt úgy éreztem, nem szabad bevállalni.) Pár órára magamba zuhantam, és csak bőgtem. Régen, ha ilyen krízis ért, azonnal ettem valamit, ami megvigasztalt. Sőt, tulajdonképpen az összes fogyókúrázási kísérletem egy ilyen, az élet egyéb területén adódó nehézségnek köszönhetően szakadt félbe. Mert nem volt sémám arra, hogy mi mást tehetnék azon kívül, hogy eszek, ha baj van. Igaz, még most sincs, de hiszek abban, hogy a sport jó lehet majd erre, ha pár hónap múlva eljutok arra a szintre, hogy hiányozzon a mozgás.

És most nem vagyok egyedül, ezért is nem nyúltam az ételhez, ez talán a legfontosabb!

Most nagyon fáradékony vagyok, de már eltelt a 4. nap, és sem sót, sem cukrot nem viszek be a szervezetembe. Nyilván az utóbbi, ami kikészít, mert míg alig eszem, (nem nagyon kívánok semmit ízetlenül) nem áll meg az élet, mozognom kell, nem is keveset.

Ma délelőtt edzés volt egy szuper puccos helyen, ahol kellőképp frusztrált voltam, annyira nem az én világom, és szentül meg voltam róla győződve, hogy mindenki azt nézte, mit keresek én ott (elsősorban a kisportolt/szoláriumozott recepciós lányok). Egyedül sosem mennék ilyen helyre, szerencsére Attila kellőképpen oldotta bennem a feszültséget. Az persze fontos, hogy tévét lehet nézni a futópadon, sőt, minden egyes gépen, nehogy észrevegye az ember fia/lánya, hogy most tulajdonképpen: sportol.

No de ez a helyszín csak az időjárás miatt volt, vagyis a meteorológusok miatt, akik óriási csapadék mennyiséget jósoltak mára, de persze gyönyörűen sütött a nap. Szóval, jobb lett volna gyalogolni a sport szigeten, ahogy én nevezem.:)

Délután csaptam egy nagybevásárlást levezetésképpen, persze az árukóstolók is mostanra időzítették a frissen sült pizza szeletek kínálgatását, betetézve egy másik helyen finom kis felvágottas kenyérszeletekkel.

Próbáltam keresni magamnak valami cukor/só mentes cuccot, csak úgy becézgetésképpen, de nem sok sikerrel jártam. Így aztán vettem egy üveg szuper drága, mindenféle adalékanyagtól mentes frissen préselt gyümölcslevet, és azt megittuk vacsorára hármasban.

A hétvégi menüt nagyon nehéz volt kitalálnom, hogy mi az ami só és cukor nélkül is ehető, és miután arra jutottam, hogy igazából a nyers zöldségen és gyümölcsön kívül semmi, így előtérbe helyeztem a család igényeit. Tehát lesz húsleves sok-sok zöldséggel, rakott krumpli és mákos guba, amiből én a levest fogom megpályázni.