Néhány hét kimaradt, és ahhoz, hogy jól el tudjam mondani, miért is alakult ez így, azt hiszem itt az ideje, hogy pontosan elmondjam, ki vagyok és miért történt mindez. A teljes nevem Petz Annamária, 35 éves két gyermekes anyuka vagyok (bár ezt már tudjátok), Budapesten a XVII. kerületben élek férjemmel és kis családommal nagy-nagy boldogságban. Mindamellett, hogy itthon vagyok a kislányaimmal, az Ördögkatlan Fesztivál
(www.ordogkatlan.hu) gazdasági vezetőjeként is funkcionálok. (Meg még néhány más szervezetben is dolgozok időszakosan, de azt most nem részletezem.) Ezt a pozíciót éjszakánként sikerül „betöltenem”, amikor a csajok már alszanak, és itt ülök a számítógép előtt, ahogy éppen most is. Éjszakai bagoly lettem, pedig alapvetően szeretek éjszaka aludni, mostanában pedig egyenesen megveszek egy átaludt este lehetőségéért. Tulajdonképpen a mai technológiával mindent meg lehet oldani itthonról, ez biztosan sokak számára nem ismeretlen. A mappák a nappaliban a szekrény tetején sorakoznak, szerződéseket kötök, fénymásolok,
scannelek, átutalok, de legfőképpen e-mailek sokaságát írom és válaszolom meg. A vezető szervezőkkel pedig folyamatosan chatezünk a teendőkről – tényleg, mintha mellettem ülnének. (Randi időpontja általában este 11 után… ) Július 18-án volt az utolsó bejegyzésem, és a csodálatos fotó a 156,5 kg-ról. (- 22 kg,
basszus!!!)
Hát azóta most éppen augusztus 12-ét írunk, és ha most állnék rá a mérlegre, akkor valószínűleg legalább 5 kg-al többet mutatna. (Ki is fog derülni a pontos adat kedden.) Nem indok a tetteimre, és nem is magyarázat, de a következő történt: augusztus 1-5-ig tartott a fesztivál (én már július 28-án leutaztam és csak 7-én értem haza), és az elmúlt pár hetekben teljesen beszippantott a szervezés és a teendők. Ez több dolgot generált: egész egyszerűen nem tudtam Attilával edzeni, illetve nem tudtam odafigyelni az étkezésre sem. A túlélésre játszottam, de gyakorlatilag folyamatosan akut alváshiánnyal küzdök még mindig. Lent volt velem az egész családom, de alig láttam őket, egy irodában ültem a nap nagy részében és dolgoztam. (Sajnos a programokból is jóval kevesebbet láttam, mint amit szerettem volna.) Mindentől függetlenül rendkívül büszke vagyok arra, hogy egy ilyen csodálatos fesztivál létrehozásában közreműködhettem, és arra még inkább, hogy olyan emberekkel dolgozhattam
együtt, akiket nagyon szeretek.
Ez történt, visszaestem, és nyilván emiatt most „lemaradásban” vagyok a tervezetthez képest, de ki nem sz*rja le, már elnézést? Csinálom tovább és kész.:) Tehát ma vasárnap van, kedden érkeztem haza a fesztiválról, csütörtök óta már megint odafigyelek a kajára, tegnap és ma már gyalogoltam egy-egy órát, holnap pedig végre és ismét, edzeni fogunk Attilával.
Hát így kell ezt, minden rendben lesz. Az alábbi videót küldöm magamnak és a többi sotokan harcosnak.:)
https://www.youtube.com/watch?v=WpZPFhowaQg
