Minden szédítő gyorsasággal történt. Másfél hete írtam a levelet Attilának hogy segítsen, másnap pedig már időpontot egyeztettünk. Aztán találkoztunk, majd villámgyorsan megtörtént az első állapotfelmérés és az edzés is. Azt gondolom, jó ez így. Nem kell mindig mindent túlkombinálni, nem kell agyalni, nem kell hosszan tervezgetni. A legjobb dolgok „csak úgy” jönnek. Mint például a második kislányom.:) Mindössze 6 hónapos volt Panna, mikor kiderült, hogy ismét babát várok. Bár nem terveztük, egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy megtartjuk. Fogalmam sem volt, hogyan lehet két ilyen pici gyereket együtt nevelni, és azt sem tudtuk, hogy hogyan fogjuk túlélni anyagilag, ha a második gyerekkel is otthon maradok. Túléltük, megszerveztük, és most én vagyok a legbüszkébb, hogy két gyönyörű kislányom is van. Jövő héttől már újra munkába állok, igaz, egyelőre részmunkaidőben, de ez meg fogja könnyíteni azt is, hogy edzésre járjak. A dolgok összeszerveződnek..:)
Abba, hogy milyen állapotban vagyok jelenleg, nem is olyan jó belegondolni. Ha ezen elkezdenék hosszan gondolkozni, akkor az nem biztos hogy előre vinne. Talán magamba roskadnék, nem tudnám felfogni a súlyát a súlyomnak. Természetesen én tehetek róla, hogy idáig jutottam, hogy hagytam ennyire elfajulni a dolgokat, de ezen most már nem tudok változtatni. A múltamon semmiképp. De talán a jövőm lehet reménytelibb és boldogabb, és talán tényleg befolyással lehetek rá. Talán valóban lehet esélyem arra, hogy teljes életet éljek egy másik, feleekkora testben? Most kezdem el egy picit (nagyon picit) elhinni, hogy tényleg sikerülhet. De addig még nagyon sok munka vár rám. Külön szerencse, hogy nem vagyok egyedül, hihetetlenül kedves emberek vesznek körül. Két hete még egymás létezéséről sem tudtunk, most pedig vállvetve dolgozunk a sikerért. A közös sikerünkért. Én nem hagyhatom őket cserben, és remélem ők sem fognak engem.:) Két napja só-cukor elvonón vagyok, egy hétig fog tartani. Mikor megkaptam ezt a feladatot, biztos voltam benne, hogy nem fogom tudni megcsinálni. Most viszont biztos vagyok abban, hogy menni fog. Nem akarok messzire látni, de most az a célom, hogy a következő mérlegelésnél – 10 kg legyen az eredmény.:)