Szóval egyrészt túl vagyok a cukor/só elvonáson, kibírtam a 7 napot, illetve nem egészen, mert hétfő este fejeztem be kedd reggel helyett. (Úgy döntöttem, hogy előző hétfő este kezdődött, ami félig-meddig igaz is...) Fura, de az utolsó két napon már nem is hiányzott annyira. Kezdett íze lenni a teljesen ízetlen húslevesnek, a sótlan rántottának. Próbáljátok ki, megéri!:) Ha nem vagyok olyan fantáziátlan (és időhiányban szenvedő) kitalálni, hogy mit egyek, amiben nincs se só, se cukor, talán még változatosabban is étkezhettem volna.

Elmaradtak a pékáruk, de ami számomra a legnagyobb teljesítmény az utóbbi 10 napban, hogy már nem iszok diétás kólát (megrögzött kólafüggő vagyok (illetve voltam!!) évek óta).

De a hétfő estére nem vagyok büszke…miközben hétvégén képes voltam úgy elkészíteni a mákos gubát hogy meg sem kóstoltam, hétfő este (jutalmul vagy ünneplésképpen, ami hát mekkora hülyeség, hogy kajával ünneplem a nem kajálást), szóval úgy volt, hogy nem bírtam megállni, és ettem egy kanál bolognait. (Azt is én készítettem egy nappal azelőtt, szintén kóstolás nélkül…) aztán még egyet, még egyet…aztán ebből a lendületből meg kellett kóstolni a mákos guba maradékát is, hogy tényleg annyira finom lett-e, mint ahogy a férjem és a gyerek méltatták. Aztán ha már így, akkor fel kellett bontanom a húsvétra kapott bonbont is, de csak egyetlen szemet ettem meg a kedvencemből (Cherry Queen, egyébként 34 kalória egy szem, megnéztem). És mivel miközben lehalásztam a  polcról a bonbont, lepottyant egy mini csokibárány is, ezt valamiféle isteni jelnek véve szintén bekaptam, majd levezetésképpen elrágcsáltam egy egész zacskó tökmagot. Püff. Na szóval, belecsaptam a lecsóba. Erre találjatok ki valamit…hogy hogyan lehet az ízeknek ellenállni? Egy biztos, azt soha nem szabad mondani, hogy „most már mindegy”. Nem, soha nem mindegy. Attól én még ma tovább folytattam, egy harcot ugyan elveszítettem, (ha lehet ezt egyáltalán mondani), de a csatát eszemben sincs feladni! Ugyanis nem az a baj, ha elesel, hanem ha nem tudsz felállni.

Számomra egyébként azért olyan ijesztő az a mostanában divatos szó, hogy „életmódváltás”, mert egyet jelent azzal, hogy a másik életmódomban soha többé nem ihatok a moziban kólát és rágcsálhatok hozzá nacchost, nem ülhetek be a legszuperebb kedvenc cukrászdámba, hogy végigkóstoljam az összes fagyit, nem kívánhatok meg este 8-kor egy jó nagy karéj zsíros kenyeret kovászos uborkával (illetve megkívánhatom, csak nem ehetem meg), nyáron bográcsolás közben csak nézhetem a paprikás krumplit, max. integethetek neki, szóval olyan MINDIG ÉSZEN KELL LENNI HOGY EL NE HÍZZAK, amit köszönöm, de inkább meghagynék a modelleknek, akik legalább egy csomó pénzt kapnak az éhezés által elért alakjukért.

Nna. Oké, oké, tudom hogy teljesen helytelen ez a gondolatmenet, de én legalább bevallom hogy ilyenek járnak a fejemben. És azt is tudom, TUDOM, hogy ez nem jó, nem jó irány, mert a pillanatnyi örömök (amikor zabanap van, akkor is max. egy órán keresztül ehetek naponta vagy kettő?) elveszik tőlem azt a napi 24 órás élményt, amit a fizikai, testi könnyedség tud/tudna nyújtani jelen sanyarú állapotom helyett.

Egyébként ma Attila tündéri kolléganőjével, Rékával edzettem, most már tudom azt is, hogy hogyan lehet a számítógép előtt ülve lábat emelgetni, meg megmozgatni magam akkor is ha otthon punnyadok.

Pár perce mondtam el a tegnap esti kilengésem Attilának is, szerencsére megértő volt, ennek ellenére szeretném, ha a közeljövőben nem kellene annak lennie. Mert minden csokinál jobban akarom azt az örömet, amikor május 6-án ráállok a mérlegre, és….:)

Leírom a mai menüm, hátha valakit érdekel. (elvileg hétvége felé már konkrét tanácsokat kapok az étkezésre vonatkozóan, most pár napig viszonylag önfejűen étkezek.)

Reggeli: 2 db melegszendvics sonkával, light sajttal (fogyi kenyérből, de nem U1, Ceres pékség gyártja)

Tízórai: 1 db alma

Ebéd: grillezett csirkemell grill zöldségekkel (padlizsán, kaliforniai paprika, a többire nem emlékszem)

Uzsonna: 1 db alma

Vacsora: kígyóuborka, paprika, paradicsom, 1 szelet sonka kockákra vágva, 2 kanál natúr joghurttal, icipici só (csakazértis!:)), bors, fokhagyma, összekutyulva jól megéve.

Hajrá az összes sotokan harcosnak.:)